A siker alapelvei

“KÉPESEK VAGYUNK RÁ

Manapság az a meggyőződés jelenti a legnagyobb korlátot, hogy valamilyen
oknál fogva nem vagyunk képesek elérni a céljainkat.

Hiába állnak rendelkezésre a legjobb tananyagok, és hiába gyűlt már össze több évtizednyi írásos
dokumentum arról, hogyan kell sikerre vinni valamit, mi egyre csak azt hajtogatjuk: Nem tudom megcsinálni; nem tudom, hogyan kezdjek hozzá; senki sem segít nekem; nem vagyok elég ügyes hozzá és így tovább.

Honnan ered ez?

Az esetek zömében kora gyermekkorból.

Szüleink, nagyszüleink és más felnőttek akarva-akaratlanul azt sulykolták belénk:
Nem, nem drágaságom; ezzel te nem fogsz megbirkózni; majd én megcsinálom helyetted;
aztán jövőre esetleg te is megpróbálhatod.

Ez a tehetetlenségérzet örökítődik át aztán a felnőttkorba is, ahol a munkahelyi baklövések és egyéb „kudarcok” csak tovább erősítik jelenlétét.

De mi lenne, ha egyszer csak azt mondanánk: Meg tudom csinálni; képes vagyok rá; mások is megbirkóztak vele; ha nincs is meg hozzá a tudásom, valaki azért biztosan tud segíteni.

Ezzel komoly lépést teszünk a kompetencia és a beható ismeretek felé.
Gondolkodásunk átalakulása jelenti a különbséget az örökös „mi lehetett
volna belőlem” és a célok konkrét megvalósítása között.

KÉPESEK ÉS MÉLTÓK VAGYUNK A SZERETETRE

Olyan emberek is jócskán akadnak, akik nem hiszik el magukról, hogy szeretetre
méltók és képesek megbirkózni az élet kihívásaival – pedig ez az önbecsülés
két tartópillére.

Ha elhisszük, hogy bármilyen helyzetet meg tudunk oldani, az annyit jelent, hogy nem félünk semmitől.

És most ugrik a majom a vízbe: Ugye, idáig minden helyzeten sikerült túltennünk magunkat?

Olyan szituációkon is, amelyek jóval nehezebbnek bizonyultak, mint
gondoltuk?

Egy szeretett ember halálán, a válásunkon, az anyagi csődön?
Egy barátunk, a munkánk, a pénzünk, a becsületünk, a fiatalságunk elvesztésén?

Kemény volt, de túléltük. És bármit túl tudunk élni, ami csak történik.

Ha ezt megértjük, magabiztosságunk azonnal az egekbe szökik.

Ha elhisszük, hogy szeretetre méltók vagyunk, azzal azt üzenjük: Megérdemlem,
hogy jól bánjanak velem – tisztelettel és felnőtt emberként. Megérdemlem,
hogy valaki a tenyerén hordozzon. Érdemes vagyok egy bensőséges és boldog párkapcsolatra.
Nem érem be kevesebbel.

Kerül, amibe kerül, de megszerzem magamnak.“

265.oldal