Pár évvel ezelőtt szembesültem azzal, hogy a fejemben futó gondolatok nem a javamat szolgálják.
Folyamatosan olyan dolgok foglalkoztattak, amik rossz érzéseket keltettek bennem, ezek a gondolatok nagyon rossz hatással voltak az életemre.
A félelmeim, a kétségeim kattogtak az agyamban, ha azok esetleg békén hagytak, akkor a sérelmeim, a megbántottságaim jöttek elő, vagy az elégedetlenségem akár magammal kapcsolatban, akár az, ahogy mások viszonyultak hozzám.
Tudom, hogy a legtöbben így vagyunk ezzel, és már azt is tudom, hogy ha megreked valahol az életem, az mindenképpen a gondolataimnak köszönhető.
Legyen szó rossz közérzetről, rossz életkörülményekről, pénzről vagy annak a hiányáról, pocsék egészségi állapotról, bármilyen magunkkal szembeni rosszallásról, akár a testsúlyunkkal kapcsolatban is.
Emlékszem, milyen sötét gondolatok kavarogtak egész életemben a fejemben.
Százszor végiggondoltam, kinek mit olvasnék a fejére, ha megtehetném, ha valaki, akár egy ismeretlen az utcán vagy a buszon bunkó volt velem, napokig képes voltam ezen rágódni, de családtagjaim, kollégák, főnökök, szomszédok, mind napirenden voltak a sötét, véget nem érő gondolatfolyamban.
Sőt én magam is.
Az ember észre sem veszi, hogy hányszor értékeli le saját magát naponta, de akár óránként többször is.
-de hülye vagyok
-mindig elkések
-szerencsétlen vagyok
-el vagyok átkozva
-béna vagyok
-nincs pénzem
-soha nem jövök ki a fizuból
Hogy jön ide a fogyókúra?
-Csúnya vagyok
-kövér vagyok
-soha nem fogok lefogyni
-utálom magam
Vég nélküli sötét gondolatok.
Visszagondolva nem is tudom, hogy miért csodálkoztam rajta, hogy nekem valóban semmi sem sikerült. 
Nem sikerült lefogyni sem, és a futáshoz sem volt kitartásom.
Aki már túl van pár sikertelen fogyókúrán, ha vissza tud emlékezni, biztosan valami hasonló emlékei lehetnek, mint nekem, szinte csak rossz gondolatok jöttek a fogyókúrával és önmagammal kapcsolatban.
Ugye?
Az a helyzet, hogy nagyon rosszul csináljuk a dolgot.
Azt hisszük, hogy majd ha lefogyunk, örömmel fogunk a tükörbe nézni.
Majd ha lemegy az a 10-20-30 kiló, akkor jól fog állni rajtam a ruha.
Majd ha a szomszéduram újra füttyög utánam, akkor majd újra boldog leszek.
Csakhogy ez az idő soha nem fog eljönni, ha csak a rosszat látjuk jelenleg a helyzetünkben.
Érdemes egy kis időt, pár napot rászánni, hogy megfigyeljük magunkat.
Milyen gondolatok járnak a fejünkben?
A körülmények milyen arányban tükrözik a gondolatainkat?
Ideje lenne megváltoztatni a fejünkben futó zsizsegést, amit mi magunk engedünk, hogy ott legyen.
Ahhoz, hogy változzanak a dolgok, nekünk magunknak kell változni, ami a gondolkodásunkkal kezdődik.
Lehet, hogy egyszerre nem megy minden, de ha odafigyelünk, és apránként rászoktatjuk magunkat a jó gondolatokra, az életünk is megváltozik.
Azt mondják, hogy ha azt akarjuk, hogy változzon az életünk, változtatni kell a szokásainkon.
Viszont hiába akarnánk bármilyen szokásunkat is megváltoztatni, ha a fejünkben ugyan azok a hangok kattognak, nem lesz tartós a változás.
De most tényleg…
Ha eldöntöd például, hogy a cél érdekében mától mindenhez kenyér helyett salátát eszel, és közben az jár a fejedben, hogy
-de utálom már a salátát
-soha nem fogok átállni
-mindig éhes maradok
-utálom, utálom, utálom…
Vajon meddig tudsz kitartani?
Viszont ha úgy állunk hozzá, hogy megkeressük, ami jó érzésekkel tölt el a salátával kapcsolatban, máris könnyebbé válik az út.
-De jó, salátával rengeteg ételnél helyettesíthetem a kenyeret. Napi 200 g szénhidrát mínusz.
-Ha éhes vagyok, készíthetek mellé útifűmaghéjból lepényt.
-Nem is gondoltam, hogy milyen változatos salátákat lehet készíteni.
Aztán eltelik pár nap, és azt érzi az ember, hogy elkezd kitisztulni a szervezete, sokkal könnyedebb lesz, energikusabb, a mérleg is elmozdul lefele, egyre könnyebb lesz a jó gondolatokat gondolni, örömteli gondolatokat társítani a fogyókúrához.
Ha tudatosan a jó érzéseket keressük, ha dicsérjük magunkat, ha örömmel várjuk még kevesebbet mutasson a mérleg, egyszer csak azt vesszük észre, hogy
-már egy ideje nem vittünk haza rágcsálni valót
-a cukros üdítőt lecseréltük citromos vízre
-nem esik nehezünkre odafigyelni, hogy mit eszünk
-rájövünk, hogy milyen jól esik egy kis testmozgás.
Nem is történhetne másképp.
Ha ugyan azok a gondolatok ugyan arra az eredményre vezetnek, akkor ha elkezdünk máshogy nézni a dolgokra, ha megkeressük a jobb érzést hozó gondolatokat, akkor a körülményeknek is változniuk kell!!!
Nem is történhet másképp.
Persze, ha elég kitartóak vagyunk, és sikerül ezt észben tartanunk, ami nem is olyan könnyű.
Sokkal könnyebb sötéten látni a dolgokat, mérgelődni, neheztelni, mint hinni abban, hogy megváltoztathatjuk a körülményeket, ha úgy akarjuk, és ez a gondolatainkkal kezdődik.
Ma előkerestem egy hanganyagot, ami nekem rengeteget segített, hogy meg tudjam változtatni a gondolkodásomat, és segített olyan célok elérésében, mint hogy két és fél évvel azután, hogy elkezdtem kocogni, el merjek indulni a maratonon.
Az embernek bármilyen célja van, itt kaphat egy nagyon hatásos és működőképes útmutatást. Akár fogyásról legyen szó, egészségről, anyagi helyzetről, kapcsolatokról.
Én egy időben naponta meghallgattam, újra és újra értelmeztem a hallottakat, és minden nap megerősítettem magamban a célomat.
Most új célokat tűztem ki magamnak, amelyek elérésében megint ehhez a hanganyaghoz nyúltam, hogy egyszerűbb legyen a dolgom. 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: