Tavaly ellazáskodtam a futást, és az étkezésemre sem nagyon figyeltem oda, miután megvolt életem első maratonja.
Eredetileg azt terveztem, hogy indulok egy-két bsi rendezvényen, futok pár félmaratont a “nagyokkal”, hogy az idén őszre jobb formában legyek, de annyira távolinak tűnt még az idei maraton, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül hagytam ki a novemberi siófoki futást, gondoltam majd januárban, aztán akkor nagyon hideg volt, sebaj, áprilisban is van lehetőség egy félmaratont futni, akkor viszont már azt éreztem, hogy többet kellett volna rá edzeni, nem mertem elindulni, júniusban aztán már azzal szembesültem, hogy igen csak 80 kiló felett vagyok megint, és nincs 4 hónap a maratonig.
Így van ez, amikor az ember nem foglalkozik azzal, hogy milyen célt tűzött ki maga elé.
Nem is éreztem jól magam.
Éreztem a kevesebb mozgás, több szénhidrát káros hatását, bűntudatom is volt, mérges voltam magamra, hogy több évi munka eredményét hagyom kárbaveszni.
Szerencsére a maratont annyira komolyan gondoltam, hogy nem engedtem tovább romlani a helyzetet, és júniusban elkezdtem komolyan edzeni és diétázni, és most nem csak tervezgetem a félmaratonokat, hanem úgy döntöttem, hogy megnézem milyen az, amikor minden évszakban lefutok egyet.
A bsi-nek van egy FélmaratonMánia 4 évszak-4 félmaraton, sorozata, amit úgy döntöttem, hogy végigcsinálok, a novemberi siófoki rendezvénnyel kezdődően.
Jövőre tényleg 5 órán belül akarom lefutni a maratont. 
Ha van kedved kocogni, akár egy rövidebb távra felkészülni (vagy akár hosszabbra is), szívesen megosztom veled a tapasztalataimat, kocoghatunk is együtt, és benne vagyok egy váltó futásban is egy félmaratonon, esetleg összejöhetünk többen egy trióváltóra.
Tudom, hogy milyen az, amikor az ember próbál változtatni az életén, az egészségén, és nem igen talál hozzá partnert a közvetlen környezetében.
Én nagyon sokáig csak egyedül küszködtem, de aztán jött valaki, aki látva a próbálkozásomat, segített elindulni ebbe az irányba.
Tudom, hogy milyen elkeserítő tud lenni, amikor az ember próbálkozik, de nem igen tudja, hogy van-e értelme. Eleinte nem látszik, hogy vajon lesz-e eredménye az erőfeszítéseinknek.
Ez az egyik oka, hogy egyáltalán elkezdtem a tapasztalataimat leírni, megosztani, mert bízom benne, hogy másoknak is, akár neked is hasznodra lehetnek.
Főleg az a gondolkodásmód, amit az ember képes elsajátítani közben. 
Köszönöm, ez most nagyon kellett!!!