A fogyás is fejben dől el?

 

Rengetegen kérdezték tőlem, hogy hogyan sikerült lefogynom, már az első időkben is, amikor már elég látványos volt a fogyásom, azóta pedig, hogy félmaratonokat, maratonokat futok, a futással kapcsolatban is hasonló kérdéseket tesznek fel.

 

Hogyan csináltam? Mit csináltam?

 

Szívesen mesélek róla, mert én már tudom, hogy nem olyan nehéz és lehetetlen elérni ezeket céljainkat.

 

Viszont sokan vannak akik meg sem várják, hogy mit fogok válaszolni a kérdésükre, csak lemondóan legyintenek egyet -Áááááá, ez is fejben dől, csinálhatsz bármit, amíg fejben nem dőlt el, úgy sem fog menni…-és mennek tovább, mielőtt bármit is mondhatnék.

 

Amikor még nem tudtam, hogy mitől függ az, hogy sikeres lesz-e egy fogyókúra vagy sem, tudok-e változtatni az életmódomon vagy sem, nagyon sokat agyaltam rajta, hogy vajon mit jelenthez az, hogy fejben dől el?

 

Ha valóban úgy gondoljuk, hogy fejben dől el, akkor miért nem örülünk, hogy csak meg kell hozni a döntést, és kész. Döntöttünk, és irány a cél.

 

Úgy csinálunk, mintha a nyakunkon valaki másnak a feje ülne, ami tőlünk teljesen független, és nekünk semmi beleszólásunk nincs, hogy mit dönt el az a fej és mit nem.

 

Fejben dől el…

 

Vajon azok, akik csak legyintenek és továbbmennek, mit gondolhatnak erről?

 

Miért olyan megfoghatatlan valami, amivel nem tudunk mit kezdeni?

 

A fejemben kell meghozni a döntést, de akkor miért nem döntöm el…?

 

Mitől félek…?

 

Megint csak a félelmek…

 

Mert félünk valami olyan dologtól, amiről halovány gőzünk sincs. Igazából fogalmunk sincs, hogy mit jelent, hogy fejben dől el, de mégis azt hisszük, hogy úgy sem tudjuk fejben eldönteni, akkor meg minek fáradozzunk.

 

Ellenben ha tudnánk, hogy mit jelent, ha tisztában lennénk vele, hogy mit kell tennünk, mit kellene eldöntenünk, akkor örömest meghoznánk a döntést, hogy lefogyunk, sportolunk, jól fogunk kinézni, és nem törődnénk bele, hogy nekem ez úgy sem megy.

 

Onnan tudom, hogy milyen félelmeket, kétségeket okoz ez a gondolat, mert átéltem én is.

 

Az, hogy “fejben dől el” egy meghatározhatatlan valami volt, aminek így kimondva olyan természetes volt, de hogy mit jelenthet, elképzelésem sem volt róla.

 

Hogyan dönthetem el fejben, hogy -lefogyok, és akkor lefogyok.

Hogyan kell eldönteni fejben, hogy nem eszek több fagyit- és többet rá sem bírok nézni a fagyira.

Hogyan kell fejben meghozni azt a döntést, hogy este 6 után nem eszek -és többé nem vagyok éhes este 6 után.

Hogyan dönthetem el fejben, hogy mostantól futni fogok-és futok, nem törődve a  30 fokos forrósággal, vagy éppen a szakadó hóval.

 

Vajon valami elkattan az agyban és nem kell többet fagy, süti, hajnalban óra nélkül kipattanok az ágyból és futok?

 

Nem értettem, és szerintem azok sem értik, akik csak legyintenek, hogy úgyis “fejben dől el”, és továbbállnak, beletörődve, hogy szenvednek a túlsúlytól, a betegségeiktől, a 3 lépcsőfoktól, ami felvisz a verandára.

 

Pedig az, hogy fejben dől el, hogy megvalósítjuk-e a célunkat, az egy nagyon-nagyon jó dolog.

 

Amikor fejben megszületik a döntés, ami valóban döntés és na csak de jó lenne, ha ez lenne meg az lenne, akkor megtapasztalhatjuk, hogy milyen könnyedén mennek a dolgok.

 

Mennyire könnyedén tudunk meghozni további kis döntéseket, elkezdünk tervezgetni, átgondoljuk, hogy mit hogyan csináljunk, örömmel vesszük a kisebb akadályokat.

 

A döntésünk nem az, hogy nem eszünk többé csokit, nem azt döntjük el, hogy szakadó esőben is kimegyünk futni, és még azt a döntést sem kell meghozni, hogy soha többé nem vacsorázunk.

 

Azt kell meghatározni, de nagyon körültekintően, alaposan átgondolva, hogy mit akarok elérni a fogyással vagy a sportolással.

 

Nem ilyen semmitmondó dumával, mit hogy hát zavar ez az 5 kiló plusz, meg tudom, hogy le kell fogynom, mert ez már nagyon sok, meg a férjemnek is tetszeni akarok, meg az egészségem…bla-bla-bla…

 

Semmi nem lesz belőle.

 

Ezért nem fogjuk átalakítani az életünket.

 

Túl jó teste van annak az új szomszéd csajnak…

 

Kényelmesebb lesz figyelni a férjedet.

 

Utálom, hogy kövér vagyok…

 

Ezért sem fog senki másfél órával korábban felkelni, hogy kimenjen kocogni.

 

Ezek olyan “na és ha nem sikerül, akkor sincs tragédia”  elhatározások, mint az újévi fogadalmak. Tartanak az első családi összejövetelig, vagy még addig sem.

 

Viszont ha van előttünk egy kép arról, hogy hogyan fogunk élni, miben fog megváltozni az életünk, a mindennapjaink, hogyan fogjuk megélni azt, hogy jól nézünk ki, a hétköznapjainkra milyen hatással lesz, az már igen, segíteni fog egyszerűbbé tenni és végigcsinálni.

 

Mit akarok elérni a fogyással?

 

Feltetted már magadnak ezt a kérdést? Miért akarok lefogyni?

 

Ennek kiderítésére, tisztázására a legeslegjobb, és leghatásosabb módszer ha fogunk egy füzetet, és elkezdjük leírni, hogy miért akarunk lefogyni, miért akarunk sportosan kinézni.

 

Ha most azt gondolod, hogy minek ez a hülyeség, hát próbáld csak ki. 10 emberből 9 nem fogja, de te legyél az az egy, aki igen.

 

Meg fogsz lepődni, hogy milyen nehezen megy, hacsak nem csináltad már korábban.

 

Ülsz a papír felett, és semmi nem jut az eszedbe. Pedig fogyni akarsz…!

 

De miért???

 

Írj össze legalább 20 miértet. Az alatt ne hagyd abba, viszont ha eléred a húszat, lehet, hogy meg sem állsz, annyi minden az eszedbe jut.

 

Ha nem megy, csináld azt, hogy a füzet egyik oldalára írj valamit, amit utálsz a mostani kinézetedben, egy olyan negatív élményt, ami az elhízásodhoz köthető, egy sértő megjegyzést, minden olyat ami szerinted más lenne, ha vékonyabb, sportosabb lennél,, a másik oldalra pedig írd le, hogy ez milyen lesz, ha lefogytál.

 

A rossz dolgok sokkal könnyebben fognak jönni, és ha tudod, hogy it nem szeretsz a mostani helyzetben, tudni fogod, hogy mit akarsz elérni.

 

-Utálom, amikor a közértes Gizike mindig jelentőségteljesen végigmér, egy kis gúnyos szájbiggyesztés kíséretében.

 

+Ha lefogyok, Gizikét megeszi a penész Nem is megyek be hozzá, míg nem fogytam legalább 7 kilót.

 

-Nagyon lekezelően beszéltek velem a minap az önkormányzatnál, mert tele vagyok gátlással a kinézetem miatt.

 

+Ha fogyok 10 kilót, tudom, hogy sokkal nagyobb önbizalmam lesz, és más hangnemben fognak velem beszélni.

 

Keressük meg a miértjeinket.Nagyon fontos.

 

Számtalan okunk van arra, hogy változtatni akarunk magunkon, de amíg nem határozzuk meg az okokat, egy szélmalomharcot vívunk. Nem látjuk a célt. Nem tudjuk, hogy mi lesz akkor, egy homályos, határozatlan valami miatt nem fogunk örömmel lemondani a kedvenc sütinkről.

 

Lehetnek olyan okaink, amit ha valakinek elmesélnénk, kinevetne, de nekünk hatalmas traumát okoz.

 

A közértes Gizikét nem véletlenül hoztam fel példának. Én amikor elhíztam a közelünkben lévő közértben dolgozó csaj nem bírta eltitkolni a kárörvendését. Egy idő után nem is jártam már be, hanem egy kiló lisztért is elmentem a távolabbi boltba. Engem ő nagyon motivált. Persze azóta sem találkoztam vele, és most már nem is neheztelek rá, sőt kimondottan hálás vagyok neki, mert a viselkedése rengeteget segített abban, hogy végül is fogytam több mint 20 kilót.

 

Én nagyon nehezen éltem meg azokat az éveket.

 

Mindig irigyeltem azokat, akik jókedvűen viselik a kövérségüket, de én nem bírtam beletörődni.

 

A lekezelő bánásmódot a hivatalokban és egyéb helyeken amiket átéltem, tudom, hogy az én önbizalom hiányos állapotom volt az oka.

 

Sokáig elkeseredetten küzdöttem ezek ellen, de egyre inkább bezárkóztam.

 

Akkor jött el a változás, amikor nem rágódtam tovább a sanyarú sorsom miatt, hanem elkezdtem előrenézni, amikor elkezdett megfogalmazódni bennem ,hogy mit akarok, hogy akarok élni, és a kesergés helyett azzal foglalkoztam, hogy milyenné válhat az életem, ha akarom.

 

Ahelyett, hogy kritizáltam volna magam, hogy már megint fagyi, megint vacsora este 8-kor, megint nem tartottam be…, megint nem fogyok, inkább szem előtt tartva a célom, egyre több apró változtatást hoztam az életembe, ami így, hogy tudtam, hogy van értelme, nem hogy nem volt nehéz, hanem egyenesen örömet okozott.

 

Igenis fejben dől el a fogyás (is), csak nem úgy, ahogy azok gondolják, akik csak legyintenek, aztán továbbmennek, hanem úgy, hogy eldöntjük, megálmodjuk hogy milyen életet akarunk élni.

 

Ha valóban változtatni akarsz, írd le a miértjeidet. Hatalmas segítség a sikerhez, és meg fogsz lepődni, hogy milyen dolgok jutnak az eszedbe.

 

 

 

 

 

–